Szováta legnevezetesebb tava 1874-ben még nem létezett, mivel 1873-74-ben végeztek a környéken helyszínelést, de a telekkönyvben semmiféle tóra utaló bejegyzés nem került. Annak ellenére, hogy még másfél évszázad sem telt el a kialakulása óta, mindmáig a szakirodalom sem ismerte pontosan a Medve-tó kialakulásának idejét és körülményeit.
Miután a tudományos világ is felfigyelt az egyedülálló tulajdonságokkal rendelkező természeti jelenségre, megpróbálták kideríteni keletkezésének idejét.
1875 tavaszán, a mai Medve-tó helyén egy hatalmas polje (lesüllyedt karsztmező) terült el, a bemélyedést "Pálné-gödre" néven ismerték a helybéliek. A polje alját dús fű borította, mely mező "Fórika kaszálója" nevet viselte. A réten a Körös-Toplica pataka folyt keresztül, a rét közepén egy hatalmas ponor tátongott elnyelve a patakocskát.
A patak vizétől táplált karsztforrás a Sótető déli részén bukkant újból elő, immár tömény sósvíz formájában, annyira sóssá téve a Szováta vizét, hogy azt a szovátai asszonyok sózás nélkül használhatták főzésre. Hogy tiszta vízhez jussanak a szovátaiak, a XVIII. sz. végén a Sóárok beömlési helye fölött el kellett vezetniük a Szováta vizének egy részét a ma is meglévő Malomárokba.
A mostani napozó és kezelő részleg helyén egy hatalmas sószikla emelkedett, tetején kis sóőr-kunyhóval. A szikla mögött folyt az Aranybánya pataka, a mai fürdőtelep főutcájának irányába.
1875 május 27-én, Úrnapján, két sóőr, Kiss Sándor és Simon András a szénát gyűjtötték össze a poljén. Délelőtt 11 órakor hatalmas zápor keletkezett. A víz felkapta az összegyűjtött szénát, bevitte a ponorba eldugva azt. A ponor eldugulásával kezdetét vette a Medve-tó kialakulási folyamata.
Az új tó mohón oldotta fel a környező sósziklákat köztük azt is, amely elválasztotta az Aranybánya patakának medrét a poljétól. 1879-ben hatalmas robajjal, kisebb földrengést előidézve zuhant a sószikla a mélybe. A sziklaomlás után az Aranybánya-pataka is a Pálné-gödrébe folyt, hatalmassá duzzasztva az egyre inkább kiterített medvebőrre emlékeztető új tavat.
Legnagyobb kiterjedését 1881-re érte el. Mai mérete a feltöltődés következtében ennél kisebb: hossza 288 m, szélessége 132-210 m, legnagyobb mélysége 18,9 m. Közepes sótartalma 256g/l, 64.000 t oldott sót tartalmaz. Kalecsinszki Sándor 1900 nyarán, 1,32 m mélységben 71 oC hőmérsékletet mért.