A székelyföld egyik legfiatalabb települése. Az 1562-es székely felkelés leverése után fejedelmi tulajdonba veszik az addig köztulajdonként kezelt bányákat. A lezárt szovátai Sóhegy őrzésére sóőr családokat telepítenek a sóhegy környékére. Ezek a sóőr családok voltak Szováta legelső telepesei.
A helység első okiratos említése 1578 szeptember 13-án íródott. Fallal körülvett katolikus temploma 1640-ben épült. Az első iskoláját 1711-ből említik. A fakitermelés biztos jövedelmet jelentett az idetelepülőknek, viszont Szováta lakosságának 1850 és 1930 közötti megháromszorozódásához a fürdőtelep létrejötte és az ezzel járó újabb álláslehetőségek is hozzájárultak.
1900-ra a lakósok száma meghaladta a kétezret, 1910-re megközelítette a háromezret. Erdély többi fürdőjével együtt Szováta 1952-ben városi rangot kap.
A legutóbbi, 1992-es népszámlálás adatai szerint Szovátának 8395 lakósa volt. A közigazgatásilag Szovátához tartozó településekkel (Illyésmező, Kopac, Sóvárad, Szakadát) együtt 12112 lakósa van. Ugyanekkor 4527-en vallották magukat katolikusnak (51%), 2979-en reformátusnak (33%), 872-en ortodoxnak, (8%), 191-en unitáriusnak (2%), és 397-en más vallásúaknak (5%).